Herpsilochmus axillaris
Megjelenés
Herpsilochmus axillaris | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Herpsilochmus axillaris (Tschudi, 1844) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Herpsilochmus axillaris témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Herpsilochmus axillaris témájú kategóriát. |
A Herpsilochmus axillaris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Johann Jakob von Tschudi svájci természettudós írta le 1844-ben, a Thamnophilus nembe Thamnophilus axillaris néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Herpsilochmus axillaris aequatorialis Taczanowski & Berlepsch, 1885
- Herpsilochmus axillaris axillaris (Tschudi, 1844)
- Herpsilochmus axillaris puncticeps Taczanowski, 1882
- Herpsilochmus axillaris senex Bond & Meyer de Schauensee, 1940[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Az Andok hegységben, Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 11–12 centiméter, testtömege 10–13 gramm.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Kevésbé ismert, valószínűleg rovarokkal és pókokkal táplálkozik.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 13.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 13.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 13.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 13.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 13.)